Vári Fábián László 1951. március 16-án született Tiszaújlakon. A helyi általános iskola elvégzése után a nagyszőlősi középiskolában érettségizett 1968-ban, s még ebben az évben sikeresen felvételizett az Ungvári Állami Egyetem bölcsészkarának magyar nyelvi és irodalmi tanszékére.
Vári Fábián László Ungváron tagja lett a Kovács Vilmos szellemi irányítása alatt működő Forrás Stúdiónak, és később bekapcsolódott az első kárpátaljai magyar polgárjogi mozgalomba. Emiatt 1972-ben tanulmányait megszakítva bevonul a szovjet hadsereg németországi hadseregcsoportjába sorkatonai szolgálatra.
1974-ben hazatérve a beregszászi vasgyárban dolgozott, miközben a tanulmányait levelező tagozaton folytatta. 1978-ban kapott egyetemi oklevelet. 1976-tól 1997-ig a mezővári középiskolában magyar nyelvet és irodalmat tanított.
A KMKSZ alapító tagja, 1992-1996 között pedig a Szövetség egyik alelnöke volt. 1994 és 1998 között a KMKSZ beregszászi középszintű szervezetét irányította. Az 1998-as tisztújításkor a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezete tiszteletbeli elnökének választotta.
A Magyar Írószövetség 2001 novemberi közgyűlésén a Választmány tagja lett.
A népköltészettel személyesen 1969 nyarán, első éves egyetemistaként találkozott. A gyűjtés sikerei annyira magával ragadták, hogy 1971-től céltudatosan, a rendszerezés és a kiadás szándékával kezdte el gyűjteni a kárpátaljai magyar népballadákat.
"Újabban ruszin népballadákat fordítok, mert fontosnak tartom, hogy a magyar olvasó megismerje annak a ruszin közösségnek a költészetét, amely évszázadok óta velünk él. Soha nem voltak velünk ellenséges viszonyban, mindig szabadságküzdelmeink mellé álltak, és talán eljön az idő, amikor alkalmunk lesz a közös jövőnkön gondolkodni" - Vári Fábián László.
A történelem által kialakult léthelyzetek és egy-egy költői tehetség immanens lehetőségei nem mindig és nem feltétlenül erősítik egymást. Vári Fábián László költészete viszont arra enged következtetni, hogy szerzőnk akár ösztönösen, akár tervezetten "faggatja a történelmi múltat", nála minden esetben "a jelen fontos lehetőségeként" válaszol az. Az (anyaországtól) olyannyira elzárt kisebbségi életformában pedig, amilyenben Kárpátalja részeltetett 1989-ig, a történelmi múlt megidézése létfontosságú erővel hatott. Mindezt jó érzékkel ismeri fel szerzőnk, így költeményeiben az(ok)on a hang(ok)on szólal meg a "lírai én", amely(ek)ben a nemzet(rész) egésze vélheti hallani a saját (történelmi) hangját. Ezért Vári Fábián László lírájában a költői személyiség, a szerző személye és a lírai én, valamint "hármójuk" kapcsolatának a vizsgálata különösképp izgalmassá válik. (...)
Görömbei András igen kevés szavú költőnek nevezi, akinek fájdalmában is méltóság van és gondolati erő, erkölcsi bátorság. Szinte valamennyi versét jellemzi ez, és az a markáns láttató képesség, amellyel egy-egy történelmi helyzetet idéz fel." (Penckófer János: Emléklüktetés avagy a hűségre gondol egy kárpátaljai, Vári Fábián László költészete. Ne mzetiségi magyar irodalmak az ezredvégen. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2000.)
Kitüntetések
-
Kilencek díja-1983
-
Pro ultura Hungarica -1991
-
Magyar Művészetért- díj-1992
-
Berzsenyi-díj -1993
-
Kemény Zsigmond díj - 1998
-
Bethlen Gábor-díj -2001
-
József Attila-díj - 2003
-
Balassi-emlékkard - 2004
