Kovászó Beregszásztól keleti irányban a várostól mintegy 12 km távolságra a Borzsa folyó jobb partján festői környezetben található. A benei vasútállomás 4 km-re van innét, az Újlak-Tiszabecs nemzetközi határátkelő pedig kb. 6 km távolságra.
Kovászót 1270-ben említik először Koazov néven a korabeli okmányok. Valószínűleg neve a kovász szó egykori szláv eredetű formájából származik. Lehoczky Tivadar Bereg vármegye monográfiája című művében viszont a falu határában lévő Kovas-sziklától származtatja a falu nevét.
Kovászó közelében, Nagybereg és Bene közt, a Borzsa folyó jobb partján emelkedő sziklás magaslaton egy vár romjai állnak. Építése a XIII. századra tehető.
A XIV. század végén a Nagymihályi-család jutott a falu birtokába. Zsigmond király ugyanis 1390-ben Nagymihályi Jánosnak adományozta Kovászót, amit a leleszi konvent jóvá is hagyott. Később a Jakcsi-család szerezte meg a falut a hozzá tartozó földekkel együtt, a Báthori-család azonban pert indított ellene, amit meg is nyert, így Kovászó a Báthori-család birtokába jutott. A Jakcsi-család azonban nem nyugodott ebbe bele, erőszakkal visszafoglalta a falut.
1495-ben Matuznai Miklóst és leányát Dorottyát iktatták be Kovászó és környéke birtokába. Kávási Kristóf huszti kapitány azonban 1540-ben elvette a Matuznai-családtól a várat, elérte, hogy a leleszi konvent beiktatassa annak birtokába. A Matuznai-család 1542-ben Kávási ellen fordult, visszakövetelte tőle birtokát. A leleszi konvent azonban megállapította, hogy a Kávási-család vétel útján szerezte meg a birtokot, ennek következtében egy 1543-ban kelt királyi rendelet folytán ezt a családot iktatta be a kovászói vár, az Atak patakon lévő kétkerekű malom, a vár alatti Borzsa folyón lévő őrlőmalom, valamint a közelben fekvő szőlők birtokába. A két család közötti pereskedés azonban ezzel nem szűnt meg. A vár és a környékén lévő földek hol az egyik, hol a másik család birtokába jutottak. Végül is a Matuznai-család kerekedett felül.
1557-tól 1562-ig Matuznai Pál rablótanyául használta a kovászói várat, fegyveres zsoldosaival, kihasználva a II. Zápolya János és Ferdinánd király közötti versengést, gyakran rabolta végig a szomszédos falvakat és ez által a környék ostorává vált. Rövidesen elpártolt Zápolyától és Ferdinánd mellé szegődött, amiért Zápolya 1562-ben vagyonát elkoboztatta és utasította az ország főkapitányát vizsgáltassa meg, vajon a kovászói vár szükséges-e a környék védelmére. Ha igen, foganatosítson intézkedéseket, hogy a vár ura ne zaklassa tovább az embereket, ha nem, azonnal romboltassa le. Akkor még azonban nem lehetett érvényt szerezni ennek a határozatnak, a vidék nagy része ugyanis János Zsigmond birtokában volt.
1564-ben Schwendli Lázár császári biztos seregével Kassán át Munkács alá vonult, elfoglalta azt, majd rövidesen a kovászói várat is hatalmába kerítette és leromboltatta. A falu és környéke a Matuznai-család birtokában maradt. A vár soha többé nem épült fel, romjait repkény futotta be.
Északon, a Borzsa folyó felől meredek sziklafal határolja a várromot, nyugat felől sziklás talajba vágott árok. A vár, mint rajzunkon látható, szabálytalan háromszög alakú volt, délnyugatról egy kerek bástya tartozott hozzá, melynek falvastagsága mintegy 2, átmérője 12 méter lehetett. Kelet felől egykor valamilyen építmény csatlakozott hozzá. Főbejárata dél-nyugat felől volt. A vár magjául egy kerek torony szolgált, ehhez épültek a magaslat vonalát követő erődítés falai, melyeknek ma csak a romjai vannak meg.
A kovászói várrom a beregszászi járás egyedülálló történelmi emléke, különösen nyáron érdemes felkeresni és bebarangolni romjait.
