A csaknem teljes egészében magyarok által lakott Asztély Beregszásztól déli irányban 6 km-nyi távolságra fekszik. Közvetlenül az ukrán-magyar határ mentén. 1988 után a község határában kishatárátkelő nyílt, amelyet néhány évvel később nemzetközivé minősítették. 2000-ben határátkelő ukrán oldalát, 2002-2003-ban pedig a magyar oldalát szélesítették.
Asztély (or.: Астей) lakóinak száma a 2001-es népszámlálás szerint 680 fő, túlnyomó többségük református. A községet közigazgatásilag 1958-ban Macsolához csatolták. Önállóságát 2003 januárjában nyerte vissza.
Asztély nevét a krónikák 1492-ben említik először. Annak kapcsán, hogy ebben az esztendőben Bégányi Ferenc, Báthory István országbíró jegyzőjének testvére, Mihály és Ferenc az Asztély Homok Búcsú és Bégány helységekben levő összes királyi jogok és haszonvételek birtokába jutottak. A XIV-XVIII. században különböző nagyságú birtokrésze volt itt a Búlcsúi, a Lónyai, a Lipóczi, az Újhelyi, a Tarnóczi, a Mathuznai, a Perényi és a Teklekdi családnak. 1566-ban, mikor a tatárok Tokaj felől erre átvonultak, három telket felgyújtottak. A település 1708-ig Suránynak volt fiókja, és 1729-ben lett anyaegyházzá. Első református prédikátorát Kegyesnek, másodikat Botházinak, a harmadikat Gulácsinak hívták. 1763-ban a gyülekezet roskadozó fatemplomát megújította, majd az 1731-33-as években új kőtemplomot épített. 150-200 évet visszatekintve a leggyakrabban előforduló családnevek a következők: Bedő, Bojár, Debreceni, File, Deák, Komáromi, Fazekas, Kulcsár, Lengyel, Olasz, Pénzes, Pál, Somi, Szerényi és Szabó. A községet jelentős részben ma is az ő utódaik lakják.
Asztélynak 56 polgára vett részt az első világháborúban, közülük kilencen hősi halált haltak.
1944 őszén a sztálinisták 61 férfit hurcoltak el a faluból, ebből 43-an odahaltak. A második világháború frontjain 5-en estek el.
A szovjet éra évtizedeiben a községben élők - akárcsak a Kárpátaljai Mezőgazdasági Kísérleti állomáshoz tartozó másik hét település munkaképes korú lakói - egyrészt a helyi gazdaságban dolgoztak, másrészt Beregszász különböző ipari üzemeiben vállaltak munkát. Ukrajna függetlenné válása (1991) után a gazdasági pangás következtében sok városi munkahely szűnt meg.
Fokozatosan a csőd szélére jutott az egykor igencsak jól prosperáló kísérleti állomás is. Mostanra az asztélyiak egy részének ismét sikerült elhelyezkedniük az újrainduló, illetve az újonnan létrehozott ipari üzemekben - konzervgyár, műszergyár, famegmunkáló cégek -, ám a munkaképes lakosság közel fele ma is a határ túloldalán keresi meg a kenyerét. A férfiak az ország nagyobb városaiban az építkezéseken dolgoznak, a nők meg a határközeli falvakban mezőgazdasági idénymunkát vállalnak. Örvendetes folyamat hogy a helybeliek közül az utóbbi két-három évben mind többen rendezkednek be árutermelő zöldségtermesztésre (uborka- és paradicsom-termesztés).
Fellendülőben van a fóliás zöldségtermesztés is. Az itteni gazdák közül - akárcsak a régebbi időkben - igen sokan foglalkoznak szarvasmarhatartással és sertéstenyésztéssel.
Asztély elemi iskolájában jelenleg 27 gyerek tanul. 2003-ban hollandiai és magyarországi segítséggel sikerült felújítani és komfortossá tenni a község óvodáját. Ide 21 gyerek jár. A településnek jól felszerelt, a megyében kimagasló színvonalú felcserközpontja van. (Ezt is holland segítséggel hozták létre.)
Asztélyban több élelmiszerbolt és kávézó működik. A helybeli gazdák a határ felé irányuló, illetve az onnan Beregszász felé tartó jelentős átmenő forgalmat kihasználva kora nyártól késő őszig az útmentén felállított alkalmi árusítóhelyeken különböző gyümölcsféléket kínálnak megvételre.
Az itteniek régóta ápolnak testvértelepülési kapcsolatokat a határ túloldalán élő beregsurányiakkal.
Asztély nevét a szovjet érában a közvetlenül a határ két oldalán (a másik oldal Beregsurány) létesített, összességében több száz hektárt kitevő Barátság-kert tette híressé. Minden évben ősz elején úgymond az internacionalista barátságot elmélyítő közös almaszüreteket rendeztek itt. Mára a kert igencsak elhanyagolt állapotba jutott. A helybéliek közül sokan úgy vélik, hogy a kiöregedett gyümölcsös felszámolásával, annak felparcellázásával megoldódnának az itteniek földdel kapcsolatos súlyos gondjai.
Turizmus, látnivalók
1991 októberében a község temetőjében kopjafát és síremléket állítottak a második világháború és a sztálini önkény áldozatainak.
A település irányítói a falu határában található nagy kiterjedésű csererdő szomszédságában üdülőövezetet szeretnének létesíteni. A tervek között halastó - megfelelő horgásztanyákkal - létesítése is szerepel.
Nagyobb turisztikai egységek létrehozása a környéken akkor várható, miután megépül a határt átszelő autópálya.
