A Munkácstól dél-nyugati irányban a várostól 25 kilométerre fekvő települést túlnyomórészt ma is magyarok lakják. Társközsége az innét két kilométerre lévő Szernye. A község a Csap-Bátyú-Munkács vasútvonal mentén fekszik, vasútállomása helyben. A helységben kezdeményező csoport alakult, amely a község közigazgatási önállóságának kivívását tűzte ki célul. Barkaszót (or. Баркасово) jelentős cigány népesség lakja, számuk közel 500 fő.
A települést több mint 700 évvel ezelőtt alapították. Nevének első említése 1312-ből való, amikor is "Dancs mester fia, Tamás kapta adományul".
1447-ben Csapi Zsigmond tulajdonát képezi. Az elmúlt évszázadok során kisebb-nagyobb birtokkal rendelkezet itt a Császlóci, a Büdi, a Melith, a Bornemissza, a Csáki, a Pécsi család. A tizenkilencedik században népes famíliát alkottak itt a Sütők, a Gerzsenyiek, a Kállayak, a Berzsenyiek, a Beregszásziak, a Feldmanok, a Szolnokiak, a Goldbergergek.
Református egyháza 1600-ban alakult. Jelenleg a reformátusok mellett jelentős létszámban élnek itt görög katolikusok is. Népes a Jehova tanúinak közössége is. A sztálinisták 1944 őszén 106 férfit hurcoltak el a községből, közülük 86-an sohasem tértek haza.
A 2001-es népszámlálási adatok szerint Barkaszó lakóinak száma 2236 fő, ebből 1452 fő magyar.
A szovjet éra utolsó évtizedeiben a barkaszóiak jelentős része a szernyei és a csongori földművesekkel együtt a közös gazdaságban tevékenykedett. A vasútnak köszönhetően már akkor is igen sok helybéli tudott elhelyezkedni Munkács iparvállalatainál, a szolgáltató szférában. A helybeliek közül ma is sokan járnak be dolgozni a járási központba. Az utazás vonaton alig több mint negyedórát vesz igénybe. A kolhoz felszámolásakor – 2000 – tavasza az aktív tagok és a kolhoznyugdíjasok fejenként háromhektárnyi földet kaptak. A településeken 530 családi gazdaság működik. A földrésszel rendelkezők jelentős hányada a nekik megítélt parcellát a helyi Mezőgazdasági Kft.-nek adta bérbe.
A munkaképes lakosság jelentős része magyarországi, csehországi, szlovákiai, oroszországi építkezéseken vállal munkát. Az itt élő nők jelentős hányada az év egy részében magyarországi mezőgazdasági idénymunkásként dolgozik. Errefelé régi hagyománya van a gabonafélék termesztésének, a jószágtartásnak.
A községben malom, olajütő működik. Egykor híres gyógyfürdőjét a rendszerváltás első évében bezárták, azóta a tulajdonosok befektetőket keresnek, akik hozzájárulnának a fürdő felújításához és újraindításához.
A Barkaszói Középiskolában jelenleg háromszáztíz gyerek tanul. Itt a magyar mellett ukrán osztályok is vannak. Az óvodába 50 gyerek jár, kultúrháza 120 férőhelyes, könyvtára, postája, orvosi rendelője, parókiája helyben (a barkaszói református hívek lelki gondozását jelenleg Béres László látja el).
Az itteniek és a községben megforduló idegenek több vegyesboltban vásárolhatnak. A boltok többsége mellett kávézó is működik.
A falu református kőtemploma 1818-ra készült el, mai formáját 1873-ban nyerte el. Görög katolikus temploma a múltszázad elején épült. A falu közössége 1990 novemberében emlékművet állított a sztálinizmus és a második világháború helyi áldozatainak.
Számos kiváló horgászhely található a falu határában kanyargó Mércén, ahol a helybeliek több fürdőzésre alkalmas helyet alakítottak ki. Barkaszó határában Gorond, Gut, Izsnyéte irányában több nagy kiterjedésű erdő húzódik. Ezekben számos sátorozásra igen alkalmas hely van. A kempingezők leginkább azokat a részeket kedvelik, ahol a Mérce csatorna az erdő közelében kanyarog.
A barkaszóiak falunapjukat többnyire augusztus végén tartják. Hagyományőrző község. Télvíz idején sok házban készítenek rongypokrócot, többnyire eladásra. A falu roma lakói közül sokan mesteri fokon űzik a gyékényfonás mesterségét. Többnyire különböző méretű kosarakat, lábtörlőket, kenyértartókat készítenek.
