Beregszász (or.: Берегове) megyei jogú város, a beregszászi járás székhelye. Kárpátalja délnyugati részén fekszik, Ungvártól 72, Munkácstól 28, az ukrán-magyar határtól (Asztélynál) 6 kilométernyire.
Magyarország felől gépkocsival a Nyíregyházából kivezető 41-es műúton közelíthető meg a Beregsurány - Asztély határátkelő állomáson át. A vonattal érkezőknek Záhonynál kell átlépni a határt, majd Csaptól az Ungvár - Királyháza vasútvonalon utazni tovább Beregszászig (45 kilométer). Egyes vonatjáratok csak Bátyúig közlekednek, ott tehát át kell szállni valamelyik helyi érdekű járatra. A városon keresztül vezet az Ungvár – Munkács – Nagyszőlős – Huszt – Técső - Rahó gépkocsiút.
Beregszászt északkelet és délkelet felől vulkanikus eredetű hegylánc övezi. Legmagasabb pontja a Nagyhegy, tengerszint feletti magassága 362 méter.
Beregszász tulajdonképpen a hegyvidék és a Nagy Alföld határán fekszik, tőle délnyugatra már síkság van, melyet csak helyenként bontanak meg kisebb dombok.
Beregszászt a Vérke-csatorna szeli át, amely a Borzsa és a Latorca folyókat köti össze. Vízmagasságát a Borzsán épített zsilippel szabályozzák.
Beregszász éghajlata mérsékelten kontinentális, télen -12 Celsius foknál ritkán süllyed mélyebbre a hőmérő higanyszála, nyáron 30-34 Celsius foknál magasabbra. Az uralkodó szélirány észak-nyugati. Mivel azonban Beregszászt hegylánc övezi, szélcsendes idő jellemző a városra, viharos szelek ritkán fordulnak elő.
Történelem
Kevés olyan vidék van a világon, amely az évszázadok során annyi viszontagságon, rendszerváltozáson esett át, mint a Beregvidék.
Itt hozták létre első településeiket a Vereckei-hágón átkelő magyarok. Számtalanszor dúlták fel tatárok, törökök, pusztították lengyelek, labancok, románok, csehek, oroszok. Ez a vidék volt a Rákóczi-felkelés bölcsője. Az 1918. november 15-ig Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Beregvidék az első világháború után először román, majd csehszlovák megszállás alá került, majd a trianoni békeszerződéssel a Csehszlovák Köztársasághoz csatolták. 1938. november 9-én visszakerült Magyarországhoz, a második háború után rövid ideig ismét a Csehszlovák Köztársasághoz tartozott, de 1945. június 29-én Szovjet-Ukrajnához csatolták.
Beregszász - Lampert herceg, Erzsébet királynő, Bethlen Gábor, Esze Tamás, Rákóczi Ferenc városa - mindezen viszontagságok ellenére mindig magyar volt és az is maradt.
Beregszász lakóinak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 26 050 fő, ebből 12 779 magyar nemzetiségűnek vallja magát.
Beregszász több évtizedes harc után 2002 májusában nyerte vissza régi rangját, vagyis Ungvár, Munkács és Huszt után Kárpátalja negyedik megyei jogú városa lett, ami annyit jelent, hogy önállóan rendelkezhet szerény jövedelmével, nincs alárendelve a járási tanácsnak. (Azóta megyei jogú városi rangot kapott Csap is).
A város minden ügyében a 36 tagú városi tanács dönt. A polgármesteri címért négy évenként írnak ki választásokat a helyhatósági választásokkal együtt. 2006. márciusában az UMDSZ elnökének, Gajdos Istvánnak szavaztak bizalmat
A városi tanács gondoskodik az iskolák, óvodák, kulturális intézmények, közművek fenntartásáról, az utcák, terek rendezéséről stb. A legtöbb gondot a város közművesítésének befejezése, a meglévő közművek javítása, fenntartása okozza, az ehhez szükséges anyagi eszközök sajnos Kárpátalja: települések - Utcarészlet nagyon szűkösek. Egyelőre nincs lehetőség a városi vízvezeték- és csatornahálózat kiépítésének befejezésére, az utcák nagy része továbbra sincs közművesítve. Komoly problémákat okoz a lakónegyedek rendezetlensége, a bérlakások javítása, a víz-, gáz- és csatornarendszer fenntartása, bővítése.
A városi tanács ítéli oda minden évben a a Beregszász díszpolgára címet és a Pro Urbe-díjakat.
Látnivalók, turizmus
Hősök-tere
Sétánkat a városban a legcélszerűbb a Hősök terén kezdeni. Az évszázadok folyamán többször cserélt nevet, a XIX. század elejétől Piac-térnek nevezték, mivel itt volt a piac. Számtalan történelmi esemény színhelye volt, sok kutató úgy véli, hogy Esze Tamás 1703. május 22-én nem a mai Rákóczi-téren bontott ki a kuruc felkelés zászlaját, hanem ezen a téren, mivel aznap ott éppen vásár volt.
1938. november 9-én ezen a téren fogadták a beregszászi polgárok a bevonuló magyar honvédeket.
1941. július 13-án Beregszász képviselőtestülete Kossuthról nevezte el a teret és határozatot hozott az első világháborúban elesett hősök emlékművének felállításáról. (Bővebben erről a honlap történelmi részében olvashatunk). 1942. május 31-én avatták fel.
1945 tavaszán az emlékművet az országzászlót tartó obeliszkkel együtt lebontották, anyagát a 138. lövészhadosztály elesett katonái emlékművének építésére használták fel. Avatására 1945. június 17-én került sor. Talapzata körül 13 elesett szovjet katona van eltemetve.
Az egykori Oroszlán vendégfogadó
A Hősök-tere és a Munkácsi utca sarkán áll az egykori Oroszlán vendégfogadó régi patinás épülete. Itt szállt meg 1847. július 12-ról 13-ra virradó éjszaka Petőfi Sándor; itt írta Meleg dél van című versét.
Rákóczi-tér
Az egykori Oroszlán vendégfogadótól elindulva a Vérkén átívelő kőhídon át jutunk a Rákóczi-térre, amely a város történelme sok nevezetes eseményének színtere volt.
Ezen a téren bontotta ki állítólag a Rákóczi-felkelés zászlaját Esze Tamás, a "talpasok" vezére. Ennek az eseménynek az emlékét őrzi a postaépület falán felavatott emléktábla (Ortutay Zsuzsa alkotása).
A Rákóczi-téren álló postára kapta leveleit, innen küldte postáját Kölcsey Ferenc, Himnuszunk szerzője. A posta épületén elhelyezett emléktábláján Huszt című versének utolsó sora olvasható: ’Hass, alkoss, gyarapíts és a haza fényre derül.’
A Rákóczi-téren több nevezetes épület, műemlék áll, ismerkedjünk meg közelebbről is velük.
A római katolikus templom
A Vérke jobb partján álló háromhajós római katolikus plébániatemplom alapítói valószínűleg a XII. században II. Géza által betelepített szászok voltak. Ebből a templomból azonban csak néhány, a mai északi kapu fölé beépített gyámkő maradt meg. A Kárpátaljára betörő tatárok 1241-ben felgyújtották és lerombolták.
A Bethlen-kastély
A római katolikus templom mellett álló Bethlen-kastély Beregszász egyik legrégibb és legszebb épülete. Keleti homlokzatán lévő kőtáblájáról megtudhatjuk, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1629-ben építtette.
A rendszerváltás után a Beregszászi Szakipari Középiskolát helyezték el benne. 2002-ben az épület bejárat felőli jobbszárnyán több helyiséget jelöltek ki a beregszászi tájmúzeum számára (igazgatója Sepa János). A múzeumot vendégeink figyelmébe ajánljuk.
Az egykori Beregvármegyei Kaszinó
A Rákóczi-téren áll az egykori Beregvármegyei Kaszinó impozáns épülete.
2003 májusában hozzáláttak az épület javításához, tetőszerkezete cseréjéhez, tetőterének beépítéséhez. Még ez év nyarán újra megnyílik benne az Arany Páva étterem, a más vidékekről érkezett vendégek pedig szobát foglalhatnak átalakított tetőterében.
Petőfi Sándor szobra
Az egykori Beregvármegyei Kaszinó előtt áll Petőfi Sándor szobra. A fehér terméskő talapzaton álló szobor (Körösényi Tamás budapesti szobrászművész alkotása) abban a pózban ábrázolja a költőt, ahogyan 1847. július 13-án délután karját előre nyújtva elgyönyörködött a gótikus stílusú római katolikus templomban, amelyről külön is megemlékezett Szatmáron írt XIV. útilevelében ("Beregszász közönséges mezőváros, van benne gót templom...").
Körösényi Tamás szobrászművész eredetileg egy alacsony halomra állíttatta a szobrot, igyekezett minél közelebb hozni a költő alakját az emberekhez. Ám egy vandál éjszaka megrongálta a szobrot, jobb karját egy vasdoronggal eltörte. Az elkövető példás büntetést kapott tettéért. A szobrot megjavították, a költő karját a helyére forrasztották, de úgy, hogy egy vékony csík jelezze a törés helyét, emlékeztetve a beregszászi magyarokat arra, hogy Petőfi szobrát minden körülmények között meg kell óvniuk. A szobor egy körülbelül 1 méteres talapzatra került.
Minden évben január 1-jén, Petőfi születésnapján eljönnek ide a beregszásziak, hogy egy-egy szál virággal leróják kegyeletüket a nagy magyar költő és forradalmár emléke előtt. Itt tartják a március 15-i ünnepségeket is.
A Sevcsenko (Attila) utca
Beregszász legszebb, leghangulatosabb utcái közzé tartozik. Nem épültek rajta szürke, egyhangú lakástömbök, rikító, hivalkodó színekkel kifestett kávézók, az utca tulajdonképpen ma is olyan, mint amilyen a XIX. század végén volt. Egykor Árok utcának nevezték, majd Attila utca lett a neve. Mai nevét 1945-ben kapta. A beregszászi magyarok azonban következetesen ma is Attila utcának nevezik.
Munkácsi utca
A Sevcsenko (Attila) utcáról a Korjatovics utcán keresztül megyünk át a Munkácsi utcára. Közben a Vérkén átvezető híd után megtekinthetjük a 70-es években épült sportcsarnokot. Termálvizes medencéjét nap mint nap sokan keresik fel. A víz gyógyító hatású, fokozza a szervezet anyagcseréjét, kedvezően hat a a reumás betegségekre. A sportcsarnokhoz szálloda tartozik, amelyben szobák bérelhetők.
A sportcsarnok többször volt a szovjet, majd az ukrán olimpiai válogatott felkészítésének bázisa, itt tartották meg a könnyűatlétikai, sportgimnasztikai, súlyemelő, kézilabda, síakrobatikai olimpiai válogatottak levezető edzéseit, a sportorvosok véleménye szerint ugyanis a medence vize kiválóan alkalmas a szervezet regenerálódásának elősegítésére, a kemény edzések okozta fáradság levezetésére. Többször volt a sportcsarnok vendége a Kijevi Dinamo labdarúgócsapata, a Kijevi Spartak női kézilabda csapat, sok neves sportoló.
Ha gépkocsival vagy autóbusszal járjuk Beregszászt, érdemes innen kiutazni a mintegy 2 kilométernyire fekvő Beregvégardóba, felkeresni a Perényi-kastélyt.
A kastély a XVIII. század végén épült, mai formáját többszöri átalakítás és hozzáépítés után nyerte el. Ebben a kastélyban született 1783-ban báró Perényi Zsigmond, az 1848-49-es magyar szabadságharc vértanúja. 1849. május 29-én, mint a felsőház elnöke, ő is aláírta Debrecenben Kossuth Lajos Függetlenségi Nyilatkozatát, amiért az osztrák hatóságok kötél általi halálra ítélték és kivégezték. 1999. október 23-án a kastély falán emléktáblát avattak a magyar forradalom és szabadságharc vértanújának (Balogh Géza alkotása).
A beregvégardói temetőben megtekinthetjük Beregszászi Nagy Pál híres magyar nyelvtudós kopjafáját (Schmidt Sándor vásárosnaményi fafaragó mester alkotása).
Visszatérve a Munkácsi utcára, vessünk egy pillantást a 80. szám alatt található Fedák-kastélyra. A kastélyt Fedák Sári, a magyar operett csillaga építtette szülei számára, beregszászi látogatásaikor itt szállt meg. A kastély jelenleg a Kárpátaljai Református Egyház püspöki hivatalának ad otthont. Homlokzatán emléktáblát avattak a nagy magyar színésznő emlékére (Tóth Emőke alkotása).
A megyeháza
Visszatérve a Munkácsi utca elejére, ismerkedjünk meg a megyeházával. Ez a kétszintes épület Beregszász egyik legszebb műemléke.
A református templom
Beregszász volt az első város Bereg megyében, amely elfogadta Kálvin tanát. Az új hit követői elfoglalták a római katolikus templomot. 1548-ban Radán Balázst nevezték ki református esperessé, ő a szerzője a régi énekes könyvben megtalálható 280. dicséretnek. Hitéért vértanúságot szenvedett, 1552-ben egy túlbuzgó római katolikus szerzetes igehirdetés közben lenyilazta. A beregszászi református templom falán emléktábla örökíti meg emlékét, akárcsak Geleji Katona Tamás erdélyi püspökét, aki hosszabb ideig Beregszászon szolgált lelkészként.
Az egykori törvényszék és Grand Royal Hotel
A református templommal szemben, a Kossuth-téren áll az egykori törvényszék mai leromlott állapotában is impozáns épülete. Kétemeletes eklektikus épületét 1909-ben avatták fel.
Az épület főhomlokzata középen és két végén erősen kiugró rizalitokkal tagolt, melyeket magas mandzárdtetők fednek. Az első és második emeleten keresztül kétoldalt kettős toszkán oszlopok állnak, felettük timpanonnal. Az első és második emelet között övpárkány fut végig. Az első emelet ablakai felett timpanon-szemöldök díszítések láthatók, a második emelet ablakai félköríves záródásúak.
A második világháború után a katonaság foglalta el az épületet, több éven át laktanya volt benne. Kiköltözése után finommechanikai üzemet nyitottak az épületben, nagy kapacitású szellőztető hálózatot építettek ki benne, termeiben nehéz munkapadokat helyeztek el. A rendszerváltás után az üzem csődbe jutott, fűtését kikapcsolták, a műhelyeket leszerelték. Mindez az épület állagának rohamos romlásához vezetett. Rendbehozásához a városnak nincs pénze, ezért az épületet a városi elöljáróság határozata értelmében a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolának adták át, kulcsát Zsupán József polgármestertől Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke vette át.
Ugyancsak a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola vehette birtokába az egykori Grand Royal Hotel épületét. Javítása a magyar állam hathatós anyagi támogatásával befejeződött, az épület a központ díszévé vált. Jelenleg a főiskola Kölcsey Ferenc Szakkollégiumának ad otthont.
Az egykori Royal Grand Hotel a város legkedveltebb szórakozóhelye volt, sok neves vendég fordult meg benne, többek között ebben az épületben szállt meg 1926. november 16-án beregszászi előadása után Móricz Zsigmond, amiről a bejárat mellett felavatott emléktábla tanúskodik.
Járási kulturális és szabadidő központ
A járási kulturális és szabadidő központ, vagy ahogy a beregszásziak nevezik, a járási kultúrház, 1969-ben épült az egykori nagyzsinagóga átépítése útján. Ezzel a város akkori vezetői egy jellegzetes műemlék-épülettől fosztották meg Beregszászt. A nagyzsinagóga középső négy oszloppal díszített rizalitjával, félköríves timpanonjával, díszes főbejáratával, színes ólomüveggel berakott ablakaival ugyanis egykor a város legimpozánsabb épületei közé tartozott. Először kereskedelmi raktárnak használták, majd egy építővállalat raktára lett, a nem rendelésszerűen használt épület tönkrement, javítására anyagi eszközök híján nem volt lehetőség.
A kultúrház építését elsiették, az épületet számos hiányossággal adták át rendeltetésének, ami a későbbiekben rengeteg vesződséget, gondot okozott és okoz még ma is.
Falán emléktáblát avattak az 1944-ben elhurcolt zsidó áldozatok emlékére.
A Széchenyi utca
A központból a vasútállomásig vezető Széchenyi utca Beregszász talán legszebb utcája.
Ebben az utcában található Méhes Samu beregszászi építészmérnök egykori bérháza. Méhes Samu tehetségét több beregszászi középület és lakóház tanúsítja. A legszebb ezek között kétségtelenül az egykori Beregmegyei Kaszinó székháza. Tervét Besenszky Gyula munkácsi építész készítette ugyan, de kivitelezését Méhes Samura bízták.
A Méhes-palotával szemben lévő sarkon áll a Kubovits-palota, amely a szovjet rendszerig az Alföldi Bank beregszászi fiókjának adott otthont. Sajnos a gyönyörű, szecessziós épület jelenleg nagyon leromlott állapotban van.
A Széchenyi utca végén található a beregszászi vasútállomás. 1872-ben épült az akkor szokásos egyszerű stílusban. Rövidesen jelentős teher- és utasforgalmat bonyolított le. A keskenyvágányú Borzsavölgyi Vasút számára külön állomást építettek, a közlekedés rajta 1908. december 23-án indult meg a Beregszász-Dolha, 1909. május 22-én pedig a Dolha-Kovácsrét vonalon.
Az első világháború éveiben a beregszászi vasútállomáson számtalan sebesülteket szállító szerelvény haladt át, Fodor András állomásfőnök mindent megtett annak érdekében, hogy, mint a Bereg c. lap 1914. szeptember 13-án írta "az állomáson egyetlen hősünk sem vonuljon át anélkül, hogy fájdalmát ne enyhítse szívünk nemessége".
1914-tól 1918-ig négy éven át a vasútállomás épületében lakott a fiatal Dsida Jenő, akinek nagybátyja a vasútállomás főnöke volt. Beregszászban töltött diákévei meghatározó szerepet játszottak a későbbi híres magyar erdélyi költő életében. A vasútállomás épületén márványtábla örökíti meg emlékét.
1939. május 14-én zászlódíszbe öltözött a vasútállomás. Itt fogadták ugyanis a város vezetői, több ezer beregszászi a Szent Jobbot szállító "aranyvonatot". A körmenet a Szent Jobbal az élén elhaladt a Széchenyi utca elején emelt díszkapu alatt, végighaladt a város központján, majd a Rákóczi-térre érkezett, ahol díszemelvényre helyezték. A hűvös, esős idő ellenére sok ezer ember jött el, hogy legalább egy pillantást vessen a szent ereklyére.
Tragikus napja volt a vasútállomásnak 1944. október 9-e, amikor légitámadás érte. Épülete több találatot kapott, néhány célt tévesztett bomba a szomszédos házakat döntötte romba. A légitámadásnak sok halálos áldozata volt.
1944. október 25-én a visszavonuló német csapatok felrobbantották a váltókat, a Vérkén átvezető vasúti hidat, felgyújtották az állomás melletti terményraktárt. Újjáépítésére 1945-ben került sor.
A Bocskai utca
Az állomásról a Bocskai utcán át a hűs árnyat adó juhar-, kőris- és hársfák alatt kellemes sétát tehetünk vissza a város központja felé. Beregszász legforgalmasabb utcája ez, ugyanis rajta haladnak át éjjel-nappal az Asztély-Beregsurány határátkelő állomás felé haladó gépkocsik, autóbuszok.
Ezen az utcán 51. szám alatt található a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulátusának kihelyezett ügyfélfogadó irodája.
A Bocskai utcán áll a Kossuth Lajos Középiskola, Kárpátalja legnagyobb magyar tannyelvű középiskolája. Az 1898-1901-es években épült Lechner Ödön híres magyar műépítész tervei alapján.
Ebben az épületben működött a múlt század elejétől a Beregszászi Nyolcosztályos Elemi Fiúiskola. 1945-ben hétosztályos magyar tannyelvű iskolává minősítették át, végzőseinek 1954-ig nem volt módjuk arra, hogy anyanyelvükön tovább folytassák tanulmányaikat, érettségi bizonyítványt szerezzenek. A nyolcadik osztályok csak az 1954-1955. tanévben nyíltak meg, először az 1956-57-es tanévben voltak érettségi vizsgák magyar nyelven. Azóta a tanintézet többszáz diákja szerzett főiskolai diplomát.
A tanintézet 1963 óta viseli Kossuth Lajos nevét. 1991 júliusában avatták fel bejárata előtt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vezérének mellszobrát (Somogyi Árpád Munkácsy-díjas magyar szobrászművész alkotása).
Az épületet Lechner Ödön műépítész legtermékenyebb korszakában tervezte. A kétemeletes épület mindenek előtt arányos méreteivel tűnik ki, jobb és balszárnyát középen elhelyezkedő bejárati udvar osztja ketté, homlokzatát népi motívumú madaras ornamentika díszíti.
Az iskola 55 fős tanári kara jelenleg 682 tanuló oktatásával foglalkozik, teljes felszereltségű számítógépes tanteremmel rendelkezik.
A Sztefanik utca
Visszatérve a Hősök-terére, forduljunk jobbra, sétáljunk végig a Vérkével párhuzamosan futó Sztefanik utcán.
Ezen az utcán található az egykori Beregszászi Főgimnázium cseréptetős, kétoldalt egy-egy rizalittal tagolt épülete, arányos méreteivel harmonikusan illeszkedik a környező házak közé.
Felépítéséről a beregszászi képviselőtestület 1899. augusztus 25-én megtartott közgyűlésén született határozat. Építése 1900-ban kezdődött és 1901-ben fejeződött be.
Az épületet 1902. október 5-én avatták fel, az első érettségi vizsgák 1903-ban voltak.
Alapításától kezdve 1919-ig főgimnáziumi rangot viselt a tanintézet, a cseh megszállás alatt magyar és ukrán (ruszin) tagozatú reálgimnáziummá degradálták. Főgimnáziumi rangját 1939-ben nyerte vissza, sajnos nem sokáig viselhette, 1944 októberében ugyanis a gimnázium megszűnt, ukránul vagy oroszul nem beszélő diákjait szélnek eresztették, a tanintézet egyszerű tízosztályos ukrán tannyelvű középiskola lett. Jelenleg az ukrán gimnáziumnak és az 1. sz. középiskolának ad otthont. Jogutódja, a Bethlen Gábor Magyar Gimnázium a Szőlőhegy-utcán, az egykori Magyar Internátus épületét kapta meg.
