Bolehiv (or. Болехов, укр. Болехів) — Ukrajna ivano-frankivszki megyéjében található, a Bolehiv városszövetség központja. A város területe 3669 ha. A Kárpátok lábánál fekszik a Szukely folyó partján, a Lemberg – Csernovci autóút mentén 78 km-re a megyeközponttól, 345-405 m tengerszint feletti magasságban, 9 km-re a morsini üdülőtől; határos Lemberg megyével.
A „bolehivi földek” első írások említése 1371-ből származik, a dokumentumban mint Bolex Valasszkij (Болех Валашский) említik. 1546-ban Bolehivban, Öreg Bányánál (Старий Бане) hozták létre az első üzemet – sófőzdét. 1603-ban a város magdeburgi jogot kapott. 1772-ben Ausztria-Magyarország, majd 1918-ben Lengyelország része lett.
Számos híres ember köthető a városhoz. Közülük az első a sorban Natalija Kobrinszkaja (1855-1920) – ismert ukrán írőnő és közszereplő. 1884-1888 között a városhoz közeli Lolin faluban tartózkodott Ivan Franko, aki számos elbeszélést írt itt, és később ezekből és az itt tapasztalt élményeiből írta meg a Lopott boldogság (Украденное счастье) c. drámáját.
Bolehivban élt és dolgozott Kobrinszkaján kívül O. Szavickij professzor, az első ukrán nyelvű matematika tankönyv szerzője, V. Cseresnevszkij szobrász, Z. Petis hegedűművész, V. Vaszilevszkij híres órásmester, R. Szkvorij néprajzkutató, a város múzeumának alapítója.
1944-ben Bolehiv lett a Bolehivszki járás központja, de ezt a közigazgatási egységet 1964-ben felszámolták és a várost a Dolinszki járásához csatolták. Az ukrán parlament döntése alapján a város 1993 októberében megyei jelentőségű városi címet kapott.
A városszövetségbe 6 nagyközség és 10 falu is beletartozik: Bubniscsem Bukovec, Huziev, Zarecse, Kazakovka, Mezsrecse, Podberezse, Poljanica, Cukily, Tanjáva, Tiszov.
Napjainkban Bolehiv nagy gazdasági potenciállal rendelkezik, mivel számos gyár működik itt, pl. fafeldolgozó, gyümölcsfeldolgozó, építőanyagokat gyártó vállalat, az Egyesült Iparvállalat, sóüzem, stb.
A városban nagyon jó az oktatás színvonala. Két középiskola, erdőgazdasági líceum-technikum, művészeti iskola, zeneiskola, sportiskola és két óvoda is működik itt.
1994 októberétől a városban hetente egyszer megjelenik a városi lap a Forrás (Джерела).
Bolehivban számos történelmi emlékmű és épület van. Kulturális épületek - Szent Paraszka templom (1891), Szent Anna templom, Kenethozók (or. Жон Мироносиць, ang. Myrrhbearers - a halott Jézus testére kenetet hozók) temploma, Boldogságos Szűz Mária római katolikus templom, sófőzde (XIX. század közepe), városháza (1863).
A városban működik a Bolehiv és Vidéke Állami Történeti Múzeum a Szicslövészek u. 9 szám alatt. A múzeum gyűjteményében 7000 kiállítási tárgy tekinthető meg, melyek nagy része – 4000 – valódi. Fő működési tevékenysége – tematikus kiállítások, konzultációk, tudományos munka. Homlokzatán a múzeum alapítóinak - Sz. Tudor és Roman Szkvorij - emléktáblái. A múzeum mellett található a Szűz Mária mennybemetele templom.
A hősi halottak előtt egy első világháborús emlékmű és egy 1944-ben állított emlékmű tiszteleg
Ivan Frankónak is van a városban emlékműve.
A Bolehivi városszövetség területén 16 vallási közösség van regisztrálva. Közülük hét pravoszlav, 7 görög katolikus, 1 római katolikus, 1 evangelista keresztény baptisták.
