Cservonohrad (ukr. Червоноград, or. Червоноград) - megyei jelentőségű város Ukrajna Lemberg megyéjében. A Lemberg-Volinyi szénmedence központja. 1951 óta Ukrajna része, előtte a Szovjetunió és Lengyelország közötti határterület volt.
A város külterületei Szoznovka város és Hornyák nagyközség. Összterülete 2097 ha (Cservonohrad – 1779 ha, Szosznovka – 198 ha, Hornyák – 120 ha).
Cservonohradnak kedvező a földrajzi helyzete, ezért fejlett közlekedési csomópont (Lemberg – Kovely – Breszt autópálya, Belz – Cservonohrad és Radehov – Cservonohrad országút, Lemberg-Kovely és Cservonohrad – Rava-Russzkaja vasútvonal) is egyben, illetve a lengyel határhoz közel helyezkedik el. Napjainkban a város régebbi részét (egykori nevén Krisztyinopol) a Nyugati-Bug szeli ketté, és az újabb városrészekkel hidak kötik össze. Lembergtől 73, Szokalytól 9 km-re fekszik.
A Nyugati-Bug partján fekszik, Szoloki és Rati környéke már a régi korokban is lakott volt.
A város területét 1685 májusában vásárolta meg Feliks Kazimierz Potocki krakkói vajda. Potocki 1692-ben alapított várost az egykori Nowy Dwór falu helyén, melynek felesége, Krystyna Potocka (szül. Krystyna Lubomirska, 1661–1699) után a Krystynapol nevet adta.
Potocki a várost a család székhelyévé fejlesztette. Feliks Kazimierz Potocki ott halt meg 1702. október 22-én. Később unokája, Franciszek Salezy Potocki palotát épített a városban, 1763-ban pedig megalapította a város bazilikánus kolostorát, melyhez megépíttette a Szent György templomot. 1946-ig ebben a templomban őrizték a Szűzanya csodatévő ikonját.
Lengyelország 1772-es felosztásakor a város egész Galíciával együtt Ausztriához került. A Potockiak ezután rövidesen elhagyták a várost, a család minden hátrahagyott tulajdona az osztrák államkincstárhoz került. 1878-ban Żółkiewig (ma: Zsovkva) utat építettek, majd 1884-ban Krystynopol és Rawa Ruska (ma: Rava-Ruszka) között megépült a vasútvonal.
A város a két világháború között Lengyelországhoz tartozott, majd az 1939-es szovjet, később német megszállás után, a második világháborút követően ismét Lengyelország része volt.
A városnak korábban jelentős zsidó közössége volt. Az első zsidók 1740 körül települtek le a városban. Lélekszámuk 1931-ben 2200 fő volt. A város zsidó temetőjét a XVIII. században alapították. A zsidó lakosságot 1942 szeptemberében deportálták és a Bełżec koncentrációs táborba szállították.
A város Szokalscsinával együtt 1951. február 15-én államközi egyezmény keretében került a Szovjetunióhoz, cserébe 1951. június 3-án Lengyelország megkapta a Beszkidekben található Ustrzyki Dolne települést és környékét. A területcsere nem hivatalos oka a környék szén- és olajpala lelőhelyeinek gazdagsága volt. A várost 1953-ban az orosz Cservonograd, illetve ukrán Cservonohrad névre nevezték át.
Alapvetően, a város fejlődését az új városrészben lévő szénkitermelésnek köszönheti. A város és Novij Dvor és Kljuszov területét is átépítették. A szénbányák nyújtotta munkalehetőség a városba vonzotta munkásokat és tisztviselőket Ukrajna és az СССР különböző régióiból. A vállalatok és lakóházak építéséhez szükséges építőanyagok gyártására téglagyár, vasbeton termékeket és blokkokat előállító üzem, fémszerkezetekkel és fafeldolgozással foglalkozó gyár is létesült. Az új városrészen széles, sima utak épültek. Az első szénbánya a járásban a Cservonohrad – Velikomosztovszkaja № 2 volt, amit 1957 december 25-én adtak át. Egy évvel ezután Velikomosztovszkaja № 1, az ezt követő évben pedig a Velikomosztovszkaja № 3-at. 1960-70-es években folytatódott az új tárnák megnyitása, és 1979-ben kibővítették a központi gyárat. Ugyanekkor a városban fejlődött a könnyűipar is, az élelmiszeripar, az építőanyag gyártás és a rádiótechnikai iparág is.
Látnivalók:
- Szentlélek kitöltése templom – műemlék épület Cservonohradban, ma is rendszeresen miséznek benne, jelenleg pravoszláv templomként működik (Szent Vlagyimir templom). Eredetileg a Szent Bernát rend építette, és a kezdetekben római katolikus templomként működött.
- Bazilikánus kolostor és Szent György templom – a műemlék épület napjainkban az Ukrajnai Görög Katolikus Egyház igazgatása alá tartozik, s ma is rendszeresen miséznek benne. A kolostort a belzi vajda alapította 1763-ba a bazilita rend számára, és gondoskodott a legmegfelelőbb hely kiválasztásáról is.
- Potocki palota – várszerű, erődített építmény, pontosabban divatos rezidencia volt 1736-os felavatásakor. Az épületet a Varsó közeli voljanuvei palotáról mintázták. Többször átépítették, és ezeknek köszönhetően eredeti barokk jegyei mellett, jellegzetes klasszicista sajátosságokat is magán visel. Ennek a 21 évig tartó átépítési folyamatnak a vezetője Perre Rico de Tirradzseli (Пьеру Рико де Тирреджели).
