Horodok járási jelentőségű város, a lembergi terület horodokszki járásának adminisztratív és kultúrális központja.
A város a Verescsica északi folyásánál, Lembergtől 30 km-re helyezkedik el. Horodok városi címere: kék mezőn ezüst városkapu három bástyával, a bástyáknál sóhalmok állnak és fel van jegyezve a város megalapításának dátuma.
Horodok, a Kijevi Rusz idejében jelentős gazdasági és közlekedési csmópont volt. Első írásos emléke 1213-ból származik. Erre az időre tehető a város felvirágzása - a Halics-Volinyi Fejedelemségben ez a település volt a sókereskedelem egyik legnagyobb központja. Ezért is hívják Horodokot sós vagy sózott városnak. A település hagyományos végvári erődként jött létre, amelynek környékén átjárhatatlan mocsarak, és sebes folyamú folyók nehezítették meg az ellenség számára az amúgy is bevehetetlen vár megközelítését. Horodok Lemberg kereskedelmi-gazdasági zónájához tartozott, és a keleti-nyugati, valamint északi-déli kereskedelmi utak kereszteződésénél foglalt helyet.
A XIV. századtól a város Lengyelország részévé vált, és a XIV. század második felében (1389) megkapta a magdeburgi jogot, ami megalapozta Horodok városi önkormányzati hagyományait és elősegítette gazdasági erejének kifejlesztését, s ez helyi szinten vált előnyére a városnak ipari termelési szempontból.
Az akkori gazdaság alapját a helyi mesterségekkel foglalkozók munkája biztosította, akik 12 céhbe tömörültek: kovácsok, horgászok, asztalosok, szövők, szabók stb. akik konkurensei voltak a lembergi céheknek. A halexport szintén fontos része volt a horodoki kereskedelemnek.
A Rics Poszpolita politikája a római katolikus lakosság sanyargatásával és a gazdasági kizsákmányolásokkal (pl. a céhek és az ukrán lakosság jogainak korlátozásával) teljesedett ki. A lengyel vezetőség ezzel szemben létrehozott egy szervezetet a szabad ukrán polgárok számára, akik a városlakók iskoláztatásának a feladatát vállalták magukra. Mindez lehetőséget teremtett arra, hogy a helyi ukrán lakosság együttes erőkkel ellenállhasson a nemzeti és gazdasági elnyomással szemben.
Bohdan Hmelnickij első lembergi hadjárata (1648) során a horodokiak segítséget nyújtottak a kozákok számára a vár bevételénél. 1655 őszén Sztanyiszlav Potocky lengyel, koronázott hetman csapatai Horodoknál vereséget szenvedtek a Hmelnickij kozákjaival folytatott harcban, miután a kozákok elérték Lemberg elővárosát.
A hadi események, a gazdasági kapcsolatok megszakítása, a háborúk és felkelések ahhoz vezettek, hogy a XVII. század második felében és a XVIII. század elején rohamosan lecsökkent a város kereskedelmi és gazdasági jelentősége.
Horodok gazdasága a legnagyobb csapást akkor szenvedte el, amikor egyre erőteljesebbé vált a kereszténység ellenállása az iszlám vallás terjeszkedése ellen. 1672-ben a törökök teljesen leigázták a várost, a munkaképes embereket rabságba hajtották.
A XVII. század végére és a XVIII. századra tehető Horodok újbóli felvirágzásának ideje. A XVIII. század végétől Galícia részeként Horodokot az Osztrák Monarchiához csatlakoztatják. 1876-ban Horodok uradalmi központtá vált, területén adminisztratív vezetési szervek, bírósági és adóügyi hivatalok, oktatási és kulturális intézmények jöttek létre. A város korszerűsített strandokkal, csodálatos természetével és friss termékeivel vonzotta a látogatókat.
A horodoki ukrán lakosok nemzeti élete szoros kapcsolatban állt egy Ozarkevics nevű helyi ügyvéddel, akinél Lesz Martovics dolgozott. Számtalanszor szálltak meg a városban Vaszil Sztefanik, Ivan Franko, Ivan Hrus, Olena és Olga Kulcsicka. 1909-ben megalapították a Proszvita helyi kirendeltségét, amely az első világháborúig működhetett csupán. Az intézmény tevékenységét 1928-ban kezdte meg újra.
Ebben az időben a legnagyobb pusztítást az orosz-osztrák csaták (1915. júliusa) és az 1918-as háború okozta a város számára.
A háborúk közötti időszakban Horodok gazdaságában leginkább az építő-, az élelmiszeripar és számos kisiparos csoport volt a meghatározó.
1939. októberétől Horodokot Nyugat-Ukrajna részeként az USZSZK-hoz csatolták. Ettől kezdve a település járási központ lett.
A II. világháború után a város gazdasága ismét romokban hevert, a lakosság szám is jelentősen lecsökkent, valamint a település intellektuális értékeinek szintromlását is előidézte.
Az 1945-1990-es időszakban létrejött a szovjet gazdasági rendszer tipikus formája, a rá jellemző irányítási szervekkel valamint oktatási, kultúrális és szociális intézményekkel.
Napjainkig megmaradt néhány olyan emlékmű, ami Horodok híres történelmi múltjáról tanúskodik. A legjelentősebb történelmi építészeti emlékművek a következők:
- Az óorosz földvár romjai
- XV-XVIII. századi ferencesrendi kolostor
- Szűz Mária templom, 1547
- Jézus mennybemenetele plébánia templom,1372
- Keresztelő Szent János templom a Cserljáni elővárosban,1403
- Városháza, 1832
