Ivano-Frankivszk (ukránul Івано-Франківськ) az Ivano-Frankivszki megye adminisztratív központja, Nyugat-Ukrajna egyik legjelentősebb gazdasági és kulturális centruma. 1962-ig Sztanyiszlavnak hívták, ám fennállásának háromszázadik évfordulója alkalmával átnevezték Ivano-Frankivszknak, és a városhoz kerültek a környező települések is: Volcsinec, Krihovci, Nyikitinci, Uhorniki, Hriplin.
Zabolotyja és Knyahinyin ősrégi falvak területén, a Szolotvini Bisztrica és a Nadvorjanszka Bisztrica folyók között a XVII. század közepén megépítettek egy védelmi építményt. 1662-ben ezen a földön a gazdag Andrij Potockij nemes megalapította Sztanyiszlavot (fia tiszteletére adta a településnek ezt a nevet). Ugyanebben az évben a város megkapta a magdeburgi jogot, tehát a lakosság önkormányzati szerveket, műhelyeket, céheket hozhatott létre, szabadon gyakorolhatta vallását.
A városalapítás után nemsokkal Francois Korassine francia mérnök, várvédőépítő irányítása alatt megkezdődött a robusztus, hatszögletű, bástyás végvár megépítése.
1663. augusztusában a lengyel Ian Kazimir király hivatalosan is elismerte Sztanyiszlavot magdeburgi joggal rendelkező városnak. A település címerként nyitott, keresztmintás, kapus, bástyás várat ábrázoló jelképet választott.
1665-ben épült fel a városban az örmény építési jellegzetességekkel bíró fatemplom. Ez azzal magyarázgató, hogy a város lakosságának számát örmények (vallásuk szerint görög katolikusok) betelepítésével bővítették. Egy évvel később szintén fából, megépítették az első városházát. 1672-ben készült el a Potockiak udvara és az egyházi kegyhely, amit F. Korassine és K. Benois építettek ukrán stílusban, és mindkét építmény napjainkban is látogatható.
A város megalapítása óta folyamatosan nő és fejlődik. A XVII. századtól megindult a gazdagabb nemesek és kereskedők számára a kőházak építése. 1695-ben befejeződött annak a kőből épült városházának a megépítése, ami az előző faépítményt váltotta le. Az új, kilencemeletes, bástyás épület tetejét lovagalakkal díszítették..
Lengyelország első felosztását (1772) követően a város a Habsburgok hatalma alá került (1804-től az Osztrák Monarchiához, 1867-től az Osztrák-Magyar Monarchiához). 1790-ben sor került a Sztrij – Sztanyiszláv – Kolomija - Kuti vasútvonal kiépítésére.
Az 1848-as forradalom után megkezdődött a város társadalmi életánek fellendülése. Sztanyiszlavban létre jött a Ruszkij Szovet (Orosz Tanács) egyesület, a Nemzeti Gárda alakulata, és megjelent az első városi újság is. Az újonnan megalapított parlamentbe ukrán képviselőket választottak.
A XIX. század második felétől megkezdődik a város ipari fellendülése, amit nagyban elősegítette a vasútvonal kiépítése. 1866. szeptember 1.-jén a városba ünnepélyes keretek között befutott az első Lviv - Csernyivci vonalú vonat. Hamarosan beindult a vonatnatjavító gyár, és likőrgyár is működött a településen.
1884-ben a híres Natalija Kobrinszka író és társadalmi személyiség Ivano-Frankivszkban tartotta meg az Ukrán Nők Társaságának gyűlését, ez volt az a találkozó Ukrajnában, ami elindította a szervezett női mozgalmakat.
Az első világháború alatt, 1915 és 1916 között a városban kegyetlen harcok folytak. A történelmi építmények többségét lerombolták, újjáépítésük már csak korszerűbb stílusban következett be. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után 1918-ban létrejött a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság, aminek 1919. januárja és májusa között Sztanyiszlav volt a központja. 1919. áprilisában a városba utazott az UNK első elnöke, Mihail Hrusevszkij. Május végén törtek be a városba a lengyel csapatok. 1920. június 11-én a városba látogatott az antant országok delegációja, hogy aláírják a Kelet-Galícia Lengyelországhoz való csatolásáról szóló szerződést. Ettől kezdve a vidéket hivatalosan is Kislengyelországnak, Sztanyiszlavot pedig Lengyelország Sztanyiszlavi uradalmi központjának kezdték nevezni.
1939. szeptemberében a városba szovjet csapatok törtek be, 1939. december 4-én pedig a település hivatalosan is Szovjet-Ukrajna Sztanyiszlavi megyéjének központja lett.
1941. június 22-én a német-fasiszta repülők bombázni kezdték a szatnyiszlávi vasutat. 1941. július 2-án a várost is megszállták, és ekkor itt is megkezdődött a lengyel értelmiség tömeges letartóztatása: 800 lengyel értelmiségit a város környéki Fekete Erdőnél 1941. augusztus 20-án agyonlőttek. 1942. július 26-án a ferences rendi barátok - Ian Perehrin Hacsela, Stefan Kosziorszkij és Remihis Vojcik is erre a sorsra jutottak. Létrejött a zsidó gettó, ahonnan az embereket 1943-ban a Belzeci lágerbe vitték.
1944. március 31-én az első gárda tankcsapatának katonái áttörték a németek védelmét és behatoltak Sztanyiszlavba. 1944. július 27-én a várost végérvényesen megszabadították a német megszállóktól.
1962. november 9-én a város fennállásának háromszázadik évfordulóján a várost Ivano-Frankivszkra nevezték át (a település annak a híres írónak és társadalmi egyéniségnek a nevét viseli, aki nemegyszer tartózkodott itt, s ezen a helyen írta meg és olvasta fel először műveit). Az ivano-frankivszkiak a többi galíciaiakhoz hasonlóan örömmel fogadták az 1990-es évek demokratikus változásait. A nemzeti kék-sárga lobogót az itteniek már 1990. áprilisában lobogtatták, és az 1991-es referendumon szinte egyöntetűen Ukrajna függetlenségére szavaztak.
1992. októberében felavatták az Afganisztánban elhunyt prikarpattyai katonák emlékművét. 1993. május 22-én az ivano-frankovszki repülőtéren először szállt le Boeing 737-es személyszállító repülőgép, és ekkor megnyitották az Ivano-Frankivszk - Manchester (Nagybritannia) légi járatot is. 1993. június 12-én nyitotta meg kapuit a nemzetközi Rokszolána Hotel.
A mai Ivano-Frankivszk jelentős ipari, gazdasági és tudományos központ, széleskörű fejlesztési lehetőségei vannak mind a régióközi, mind pedig államközi szinten. A város legnagyobb perspektíváit a Kárpátokhoz való közelségének köszönheti - egyedi turisztikai, kikapcsolódási és rekreációs vidék ez. A változatos térségek (Huculföld, Opoli Pokuttya, Bojkivscsina) lehetőséget teremtenek Prikarpattya vendégei számára az ukrán lélek mélyrehatóbb megismerésére, beleszerethetnek az ukrán énekbe, és megismerkedhetnek a hegyek legendáival.
A megyei központ a turistákat építészeti műemlékeivel, kápolnáival és múzeumaival csábítja el leginkább.
- Városháza - a városháza első épületét 1772-ben építették késő reneszánsz stílusban. Kőalapon álló kilencemeletes kör alakú bástyás építmény (1695-1870-ben építették át).
- Ivano-Frankovszki vasútállomás (1866) - a vasútvonal az állomásnál kezdődik. 1999-ben elvégezték a főépület és az állomás előtti tér rekonstrukcióját, és az egész állomásnak korszerű arculatot kapott.
- Takarékpénztár - 1884-ben a Kazimiri és Roguszi utcák kereszteződésénél (ma Mazepa és Orlik utcák) nyitotta meg kapuit a városi takarékpénztár. Megépítése óta ez az építmény a város legimpozánsabb épülete.
- Autokefál pravoszláv templom (1742-1762) - a sztanyiszlávi örmény társaság kezdeményezésére épült késő barokk stílusban.
- Feltámadás görög katolikus templom (jezsuita kegyhely) - a barokk stílusú terjedelmes templomot a jezsuita rendi barátok építtették.
- Szűz Mária templom - a barokk és a reneszánsz stílusjegyeit is magán hordozza az építmény, amit F. Korassine és K. Benois hozták létre. Napjainkban itt található a Művészeti Múzeum.
- Prikarpattya Irodalmi Múzeuma - 1986. május 16-án hozták létre. Első kiállítását Ivan Franko születésének 130. évfordulójára rendezték meg. Minden kiállítása hűen tükrözi Prikarpattya irodalmi fejlődésének minden szakaszát.
-
Számos egyéb épület is jelentős művészeti és történelmi értékkel rendelkezik.
