Morsin (ukránul Моршин) Ukrajna lvovi megyéjének megyei jelentőségű városa, területileg a sztriji járáshoz tartozik. A település Ukrajna egyik legígéretesebb és legjobb gyógyforrásai közé tartozik.
A város a Kárpáti hegyoldalon található 340 méteres tengerszint fölötti magasságban. 14 km-re található Sztirjtől, a járási központtól (a Sztrij-Ivano-Frankovszk-Csernyivci országúton), 84 km-re Lvivtől, 100 km-re Ivano-Frankovszktól helyezkedik el. A várost keresztülszeli a Berezsnica folyó(a Dnyeszter medencéje).
A város területét már a kőkorszakban benépesítették, erről két korábbi település (10-6 ezer éves) nyomai is tanúskodnak.
Első írásos emlékei pontosan 1482. január 2-ról származnak, egy bírósági dokumentumban, amelyben az van foglaltatva, hogy Morsin Juhin Nahvazdan nemeshez tartozott, és a lengyel királyság részét képezte. Abban az időben a település csak 12 udvarból tevődött össze.
Morsin történelme szorosan összefügg a gyógyforrási üdülőhellyel. Az első írásos említés a morsini gyógyforrásokról 1538-ból ered.
Réges- régen a forrásokat az itteni lakosok sófőzésre használták. Morsin akkori vezetői, a Braneckiek megkapták a királyi kanceláriától az engedélyt a sófőző bányák létesítésére. Öt sófőzó bányát hoztak létre, de a várt eredményeket nem érték el: a morsini só keserű és használhatatlan volt.
1875-ben kiépítették a Sztrij-Sztanyiszláv (ma Ivano-Frankovszk) vasútvonalat, s ezután a városban megindult a fejlődés. Azegyik akkori kereskedő Bonifác Stiller a környék természeti szépségeivel csábította ide a pihenni és kikapcsolódni vágyókat. A Stiller által meghívott V. Piaszeckij és Sz. Dzikovszkij orvosok megkezdték a településen a nyugati mintát követve a gyógyforrás-üdülő kiépítését, amely akkoriban igen népszerűnek és modernnek bizonyult.
1878 májusában Sz. Dzikovszkij a krakkói gyógyforrástani konferencián felszólalt a mellett, hogy hozzanak létre egy gyógyforrási üdülőhelyet Morsinban. Az ellenőrzést vezető Liutoszatnszkij orvos beszámolt a 12 fürdőhelyről, a 3 vendégházról, valamint a vízelvezető hálózatról, és nem utolsó sorban a 3 keserű-sós vizű forrásról. 1878-ban a városban hivatalosan megnyitották a mellkasi megbetegedések kezelését végző intézetét. Ettől kezdve Morsin ásványvízi forrásait komoly tudományos kutatások alá vetették. 1881-ben jelent meg az N=1-es forrás elemzési anyaga (a kutatást a lembergi egyetem professzora, V. Radzisevszkij végezte).
1879-ben helyreállítottak 2 bányát, amelyeket Stiller és felesége után neveztek el Bonifácnak és Magdalénának (N=1 és 2).
A harmadik forrás lányuk, Ljudmilla nevét viseli, az ötödik forrás pedig fiukét, Ádámét. Ugyanebben az évben létrehoztak egy ultraédesvíz- forrást-(negyedik forrás és a Szűzmária nevet viseli).
Az 1880-as üdülőszezon új elhatározással indult meg: ásványvizekkel és gyógyiszappal való kezelés. Az ásványvízi forrásokat a fürdőkben, a gyógyiszapot pedig bőrápolásra használták. Morsin rövid időn belül gyógyüdülőhely lett.
1880 és 1881 között kísérletet tettek a Bonifác forrásvíz fogyasztására. A próbálkozás sikerrel járt -1883-ban már üvegekben árulták a morsini vizet.
Morsin nemcsak Ausztriában vált népszerűvé, hanem annak határain kívül is. Az első világháború előtt kiadott prospektusokban Morsint az európai üdülőhelyekkel hasonlították össze, a morsini víz gyógyító hatását pedig több külföldi kutatómunka igazolta. A vizet az USA-ba, Angliába, Olaszországba, Romániába és más országba szállították. Ebben az időben Varsó-Morsin Üdülő-vonat is közlekedett.
1930-ban az üdülőben gyógyvízi-és iszapforrást, inhalátort és ásványvíz üzletet alakítottak ki. 1935-ben megkezdődött az Üdülőotthon (ma Márványudvar) megépítése.
A szovjet hatalomátvétel kezdetekor a vendégházakat szanatóriumokká alakították át (az 1950-es évek elején 9 ilyen szanatórium működött a településen). 1957-ben megkezdte működését a morsini üdülő klinika. 1960-ban az üdülőhelyet átadták a helyi szakszervezetnek. 1965 és 1975 között az üdülő területén 800 férőhelyes étkezdét, információs hivatalt, mozit, kultúrházat létesítettek, valamint nyitottak egy 6000 férőhelyes ásványvíz-árúsító üzletet nyitottak.
1979-ben megépült a Pidsznyizsnik (Hóvirág) szanatórium-komplexumot, amelyet a gyermekes családok számára hoztak létre. A második legnagyobb szanatórium a Lavanda az 1980-as években épült.
Az üdülőhely népszerűsége gyors ütemben nő. 1964-ben 42221 turista látogatott ide, 1973-ban 59288, 1977-ben pedig már 67137 fő. Napjainkra Morsin nemzetközi jelentőségű üdülőhellyé vált.
Ukrajna függetlenségének kikiáltásával a helyi szanatóriumok Ukrajna Szakszervezeti tanácsához kerültek. Az üdülőhelyen 6 szanatórium (Hajnal, Dnyeszter, Lavanda, Cseremos, Prikarpattya gyönyge, Hóvirág) működik. Az ő igazgatásuk alá tartozik a kultúrház, az italüzlet, valamint a három magánszanatórium - Morsini, Márvány Udvar, Borisz panzió működtetése is. A szanatóriumok átlagosan 5000 látogatót fogadhatnak havonta.
Évente (szeptember 27-én) rendezik meg a Városnapot.
Morsinban különleges fekvésű vidék és kiváló az éghajlata is. A nyár nem forró, a meleg ősz pedig sokáig tart. Az átlagos hőmérséklet a nyári hónapokban +18 C, a leghidegebb napokon pedig -4 C van. Az éves csapadékmennyiség 759 mm, melynek a legnagyobb része tavasz végén és nyáron esik. A nyári és őszi hónapok kiválóan alkalmasak sportjátékokhoz, fürdőzéshez, erdei sétákhoz, gombák és bogyók szedéséhez, és még sok egyéb izgalmas kikapcsolódási tevékenységhez.
Morsin természeti adottságai jelentős mértékben befolyásolják az itteni kellemes időtöltést, élménydús pihenést és lelki felüdülést biztosítanak. A gyógyforrási üdülőhely mindent megtesz annak érdekében, hogy az idelátogató turista jól érezze magát.
