A Máramarosi-medence keleti, kiszélesedő részén, ott, ahol a Sopurka-patak a Tiszába ömlik, található Nagybocskó (or. Великий Бычков). Az ukrán-román határ néhol közvetlenül a település házai mellett húzódik. A nagyközséget átszeli az Ungvár-Rahó országút. Vasútállomása helyben.
Az egyik legrégebbi máramarosi település, a krónikák először 1373-ban említik. Sokáig Báthory-birtok. A Rákóczi-szabadságharc bukása után több hullámban is német ajkú lakosság telepedett meg a vidéken. A környéken ettől az időtől kezdve fokozatosan fejlődik a fafeldolgozó ipar. 1868-ban a településen megalapítják a Klotild vegyigyárat. Jellemző a gyár dinamikus fejlődésére, hogy míg 1892-ben közel 500, 1908-ban már több mint 700 munkást foglalkoztat. A XIX. század végén Nagybocskón kénsav-, szóda-, kén-, klór- és mészgyár működik, iskolája, kórháza, vendéglője van. Az 1910-es népszámláláskor Nagybocskó 6 000 lakója közül 3 000-ren vallották magukat ruszinnak, 700-an magyarnak, 1 200-an németnek. Az ipari fejlődés a cseh érában tovább folytatódott. Ekkor mintegy 4 000 munkás dolgozott a nagyközség iparvállalatainál.
1944 gyászos őszén a sztálinisták 39 magyar és német férfit hurcoltak el, közülük 22-en odahaltak.
A 2001-es napszámlálási adatok szerint Nagybocskónak 9 423 lakosa van, ebből 341-en vallották magukat magyarnak.
A szovjet korszakban továbbfejlődik Nagybocskó ipara, vegyi gyárát favegyikombináttá fejlesztik, ahol több mint 2 000 helybélit foglalkoztatnak. Fejlődik a helyi ipar is. A környékbeli mezőgazdasági nagyüzemek főként állattenyésztésre, ezen belül juh- és szarvasmarha-tenyésztésre szakosodtak.
Az Ukrajna függetlenségével egyidőben jelentkező gazdasági válság nem kerüli el az itteni iparvállalatokat sem. A korábbiakhoz képest jelentősen visszaesik a termelés a favegyikombinátban is, mely idő közben több részlegre bomlik. Mostanában – részint külföldi tőke bevonásával – próbálják modernizálni a termelést. Nem is annyira a környezetet igencsak megterhelő vegyipart fejlesztenék, hanem az ennél jóval környezetbarát fafeldolgozó ipart. Az 1990-es években munkanélkülivé vált nagybocskói férfiak egy része Ukrajna határain túl keresett önmaga és családja számára megélhetést. Az itteniek közül ma is sokan dolgoznak Oroszország, Csehország, Szlovákia, Magyarország nagyobb építkezésein.
Az utóbbi néhány évben újból a fejlődés jelei mutatkoznak az egyre inkább városiasodó nagyközség arculatán. A központi részen számos új üzlet, bár, kávézó nyílt. Az itteniek mintegy kéttucat vegyes boltban vásárolhatnak. Pékség, fodrászat, gyógyszertár, orvosi rendelő helyben. Középiskolájának több mint félezer tanulója van.
A nagybocskóiak kedvelt kirándulóhelye az egész Sopurka-völgy. A Gyertyánliget felé vezető út mentén elterülő erdőkben gazdag gombázó helyek vannak. A domboldalakon, hegyi tisztásokon, az irtások szélén nyáron rengeteg málna, a magasabban fekvő helyeken áfonya terem. Aki nyaranta itt szándékozik néhány napot eltölteni, azt a helybéliek megtanítják, hogyan kell a gyorsvizű hegyi patakokban eredményesen horgászni. A településtől mintegy 18 km-re található a Trembita turistatelep. Az ide látogatók felfrissülhetnek a helyi gyógyforrások vizétől.
A szláv népesség pravoszláv illetve görög katolikus vallású. A magyar családok többsége római katolikus. A helyi egyházközség 1796-ban keletkezett. 1945-ben a határ kijelölésekor a római katolikus templom a román oldalra, Újbocskóra került. Több mint négy évtizedig az itteni hívek templom nélkül maradtak. Példás összefogásról téve tanúbizonyságot a helybéli egyházközség tagjai nyolc esztendővel ezelőtt felépítették új templomukat, melynek belsejét Matl Péter ismert munkácsi szobrász művei díszítik. A templom mellett található Romzsa Tódor vértanúhalált szenvedett püspök emlékműve.
A helyi görög katolikus hívek az 1845-ben épült Boldogságos Szűz Mária Mennybevitele templomba járnak. A szovjet érában betiltották a görög katolikus vallást, a templomból tornatermet csináltak, két harangja közül az egyiket összetörték, a másikat sikerült megmenteni.
A KMKSZ nagybocskói szervezete 1992-ben alakult közel 50 taggal. A magyar érdekvédelmi szervezet kezdeményezésére az 1991/92-es tanévtől kezdődően az itteni ukrán iskolában a tanulók fakultációs foglalkozások keretében tanulják a magyar nyelvet. A Karitász az 1990-es évek közepén megalapította a Páduai Szent Antal óvodát, ahol magyar csoport is működik.
