Szambir (ukránul Самбір) megyei alárendeltségű város a lembergi területen, a szamborszki járás központja.
A város a Dnyeszter baloldali (északi) részén fekszik. Mellékfolyói a Mlinovka és Dubrovka keresztülszelik a várost, északról és délről Szambir központi középkori részét mossák. Lembergtől 73 km-re található a Lemberg-Ungvár, Drohobics-Peremisl autópályák kereszteződésénél.
Régészeti kutatások szerint ezen a területen az első települések a történelem előtti korban jöttek létre, az első írásos emléke 1241-ből származik. Ebben az évben a várost (ma Régi Szambir) a tatár horda kizsákmányolta és felégette, a megmenekült lakosok pedig Pohonics várábanl találtak menedéket, a Dnyeszter erdőkkel védett bozótjaiban. A menekültek továbbépítették Pohonicsot, amit később Új Szambirnak, majd Szambirnak neveztek el. Ebben az időszakban kezdődik meg a város eseményeinek feljegyzése.
A történelmi adatok szerint 993-tól - amikor a kijevi Nagy Volodimir fejedelem elfoglalta Prikarpattya földjeit és egyesítette azokat a Kijevi Russzal – 1349-ig - amikor Prikarpattyát elfoglalták a lengyelek -, a terület urai ukrán (orosz) hercegek voltak.
A lengyel királyok és mágnások dinasztiái 1349-től 1772-ig uralták a szamborszki vidéket, amíg szét nem esett a lengyel királyság. 1390-ben a lengyel Jagelló Ulászló király barátjának, Krakkó város vezetőjének, Melsitini Szpitkának adta ezt a földet ajándékba. 1390. december 13-án Szpitka felruházta a várost a magdeburgi joggal. Miután Szpitka a tatárokkal folytatott harcban Vorszklánál elesett, a vidék özvegye, Erzsébet kezébe jutott. 1415-ben a terület újból a lengyelekhez került, akik gyakran zálogba adták pénzért cserébe különböző mágnásoknak. Így 1419-ben rogovi Henrich Ginchnek, 1413-ban Odrovonzs Péter mágnásnak. Az Odrovonzsovi dinasztia tagjai a szamborszki területet egészen 1545-ig uralta, amikor is Bona hercegnő (I. Zsigmond király második felesége, II. Zsigmond Ágoston édesanyja) megvásárolta az egész vidéket Sztanyiszlav Odrovonzstól, de a terület elzálogosításának gyakorlata a következő években is folytatódott. A lengyelek a 420 éves uralkodásuk alatt, teljesen ellengyelesítették az elfoglalt ukrán területeket.
A városban gyakran telepedtek le külföldi kolonizátorok. A város legnagyobb kolonizációs hulláma a kolera pusztítása (a lakosság felét vitte magával) után volt.
A XV-XVI. századra tehető Szambir felvirágzása, ekkor fejeződött be a város megerősítése. A legnagyobb beruházás Odrovonzs-Sidlovszkij Kristóf nevéhez fűződik. 1530-ban a város központját falakkal, árkokkal vétette körül. A védelmi falakat csak 1784-ben bontották le. A város egyik fontos központi része a fejedelmi vár volt, helyén ma a Vár tér található. A vár fából készült, 1498-ban felégett a tatártámadás következtében, és később sem lett felújítva. A XVI. század közepén Blehán megépült az új ún. királyi vár. 1498-ban felégett a városháza és a környező házak mindegyike. A XVI. század elején megépült az egyemeletes városháza toronnyal és órával. Ez a városháza is felégett, helyére a XVII. század második felében kőbetonos, 40 méteres, 8 szögű tornyos városháza került.
1533-ban a szambori földek akkori úrnője, Bona királynő megengedte az ukránoknak, hogy felépítsék a város központján templomukat, de a lengyelek továbbra is akadályokat hárítottak az ukrán templom működése elé.
Az osztrák hatalom idején (1772-1918) a városban új épületek emelkedtek, és II. József uralkodó utasítására 1778. június 26-án Szambor megkapta a szabad királyi város titulust. Szambirban működött több fontos hivatal, köztük a Kerületi Bíróság és a Halicsinai hegyi források szabályozásával foglalkozó részleg vezetősége. 1890-1894 között megépült a helyi gimnázium kétemeletes kőépülete, 1904-ben befejeződött az állami férfi tanárképző épülete, 1890-ben pedig a posta. 1855 és 1858 között kiépültek a Szambir-Drohobics Lisnyán átvezető, és a Sztrij-Szambir-Khirov-Peremisl aszfalt alapú utak. 1903-1905-ben befejeződött a Lemberg-Szambir és Szambir- Szanok vasútvonal és az akkori időkben tipikus vasútállomások kiépítése, amelyet a második világháború alatt bomba találat ért, és teljesen lerombolt; 1961-ben újították fel.
Az első világháború alatt a város a cári hadsereg hatalma alá került. A moszkvaiak nagy pusztítást végeztek a városban.
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után, 1918. november 1-jén Szambirban létrejött a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság helyi vezetőségi tanácsa. A NYUNK szamborszki vidékének helytartója Andrij Csajkovszkij ügyvéd, híres író, polgármestere pedig Danil Sztahur volt. 1919. május 17-én viszont a várost elfoglalta a lengyel hadsereg, s ennek következtében újra életre kelt az erőszakos kolonizáció intézménye.
1939. szeptember 26-án a Ribbentrop-Molotov paktum következményeképpen Galíciát elfoglalta a Vörös Hadsereg, s megkezdődtek a tömeges letartóztatások és kitoloncolások. 1941. június 29-től 1944. augusztus 7-ig folytatódott Szambir németesítése, majd ezután 54 éven keresztül a bolsevik rendszer megszállása.
Ha a város történelmét építészeti, történelmi értékű műemlékein keresztül szeretnénk megismerni, akkor Szambirban a turisták érdeklődését mindenképpen lekötik a különböző stílusú építészeti remekművek, műemlékek, emlékhelyek stb.
A város szívének tartják a városházát. A modern városháza, fontos XVII-XIX. századi országos jelentőségű építészeti műemlék, végső kinézetét 1844-ben nyerte el. A derékszögű, folyosórendszerű építmény kőből készült. A városháza további eleme a háromszintű, négyszögletű torony az északi oldalon.
Valamikor Szambirban négy kolostor is állt: ciszterci, domonkos-rendi, jezsuita és a brigida. Közülük a jezsuita kolostor őrizte meg leginkább eredeti alakját, formáját.
A jezsuiták kolostora volt a leggazdagabb a városban. A Szambori Gazdaság Számviteli Széke 1762-ben lejegyezte, hogy a kolostoron, kollégiumon és a gimnáziumon kívül 19 magánház, malom, téglagyár, sörfőzde, és számtalan gyümölcsöskert gazdagította a város infrastruktúráját.
Keresztelő Szent János Lefejezésének temploma 1568-ban lett megépítve a korábbi fatemplom helyén, amelyet 1370-ben építettek s 1498-ban égettek fel a tatárok. Az új, kőtemplom 1637-ben égett le, de szerencsére később át lett építve, s azóta néhányszor már fel is újították.
Szentséges Szűzanya Születésének temploma 1738-ban lett alapítva (egyes források szerint 1737-ben). Keresztalakú, egykupolás, tízablakos templom. A templomot számtalanszor restaurálták és átépítették (1841, 1893). A falfestményeket Jablonszkij ikonfestő, 1894 és 1898 között pedig a híres Usztijanovics Kornél festő készítette. A teremben A. Szkrutka festő ikonjai is megtekinthetők.
Bojkivscsina Múzeum - a szambori ukrán értelmiségiek első gyűlése alkalmával jött létre (ekkor alakult meg a Bojkivscsina Társaság). A 30-as, 40-es években a múzeum nemcsak Lengyelországban volt népszerű, Európa számos országába is eljutott a hírneve.
