Zúgó község (or.: Гукливый, ukr. Гукливий — Huklivij) Kárpátalján, a Volóci járásban található. A Borzsa-havasok és Beszkidek közötti völgyben fekszik. A járási központ Volóc csupán 5 km-re fekszik innen, s szintén itt található a legközelebbi vasútállomás is. A településen keresztülhalad a Volóc — Ökörmező autóút.
Történelmi dokumentumokban először az 1600-as években említik a községet. A falu elnevezése a közeli kis patak nevéből ered, ami egyébként keresztül szeli a községet.
A XVII. században a falu a munkácsi dominium részeként a Schönborn grófok tulajdonába került. Egy idő után a község körüli erdők új tuladonoshoz, egy Greenberg nevű vállalkozóhoz került. Az első világháború után a terület Csehszlovákiához tartozott. 1919 március-áprilisában a faluban a szovjet kormányzathoz tartozott, 1939-től 1944-ig pedig Magyarország része volt. A II. világháború után visszakerült a szovjet hatalom fennhatósága alá.
Zúgó legérdekesebb látnivalója egyedülálló fatemploma és harangtornya, melyet a Szentlélek tiszteletére szenteltek fel. A XVIII. században emelt szentély a legrégebbi szakrális épület a volóci járásban. Itt őrzik az úgynevezett Huklijivi Krónika kéziratát. A krónikában talált adatok szerint a falu alapítói a galíciából ide került Ivan Bobko és Peter Peckovics.
A templom egy dombon áll (hasonlóan a többi Verhovinai fatemplomhoz), hogy minden oldalról látható legyen. Egyike azoknak a templomoknak melyek fundamentumát az építők a folyókból szedett kövekből rakták. A templom meglepően vékony és arányos. Minden eleme szervesen illeszkedik egymáshoz, s az építmény teljes egészében fából épült. Az egyedi épületegyüttes másik része a 8 méter magas harangtorony. A Huklijivi Krónika egy bejegyzése szerint az ikonok és belső festés a német Franz Peer munkája, melyek 1784-ben készültek. A zúgói fatemplom belső terének festése igazi ritkaság, hisz napjainkban is eredeti állapotában tekinthetjük meg. Az épület arányos, az eredeti zárt homlokzat mellett remek állapotban maradt meg a galéria és a szépen faragott oszlopok is.
Az emlékművet 1970-71-ben újították fel. Sok éven keresztül volt az egyedi műemlék kirendelt gondnoka a helyi iskola biológia tanára, Mihail Tyuska. Csak az ő tevékénységének köszönhető, hogy az épület a szovjet érában is megmaradhatott (az 1980-as években a templomot kirabolták).
2002-ben restaurálták utoljára a templom épületét, így az napjainkban is nagyon jó állapotban van. Azonban a miséket csak nagyobb ünnepekkor, húsvétkor és karácsonykor tartanak itt (a faluban több templom is található, s évközben ezekben tartják az alkalmakat a hívek).
